Agárdi Gábor esküvőfotós a legnagyobbaktól tanult. Külföldre és idehaza is rendszeresen hívják, hogy megörökítse a Nagy Napot. Úgy, ahogy gondolja, a saját látásmódján keresztül.
Sok fotóssal dolgoztam már. Olyannal azonban kevéssel, akinek, jó humora, kellő őrültsége, hatalmas energiája és vérprofin kivitelezett és megalkotott minőségi szolgáltatása legyen.
Te neked mikor jött a „kattanás”, hogy fotós leszel?
Már gyerekkoromban, 6 évesen fényképezőgéppel rohangáltam a nyakamban. Megtanultam a saját otthoni laborunkban fényképet előhívni.
Aztán ez a szerelem eltűnt egy időre, merthogy 1997-98 környékén csináltam egy informatikai céget, de sok időt vett el tőlem.
Az összes ilyen hobbi tevékenység a háttérbe szorult. Az IT vonalon mozogtam, sikerre vittem a vállalkozást. Tíz évet áldoztam az életemből arra, mígnem egyszer rosszat álmodtam.
Szó szerint. Álmomban is fotóztam és nagyon hiányzott nekem, úgyhogy gyorsan beiratkoztam egy iskolákba, ahol fotózást tanultam. Agárdi Gábor nem csak esküvőket fotóz.
Miért volt fontos számodra, hogy iskolai keretek közt tanuld a fotózást?
Minden szakmában úgy van, ha fejlődni akarsz, akkor képződni kell. Rájöttem, hogy az addigi tudásom kevés. Jobb akartam lenni és pozitív mintákkal, mesterekkel vettem körül magam. Nagyon okos, tehetséges emberektől tanulhattam, például Schram András, Nagy Gyuri, Szipál Márton. Hatalmas tudással, bődületes tapasztalattal okítottak. Sose felejtem őket.
Hálás vagyok a sorsnak, hogy Szipál Mártont is közelről láttam alkotni. Az emberi portréfotózást tőle tanultam. Van egy nagyon jó történetem ezzel kapcsolatban. Stúdiós, vizsgafotózáson voltam, a fotósok civil modellt vagy modelleket kaptak tehát párokban dolgoztunk.
Mindenre nagyon ügyeltem. A fényekre, a gépbeállításokra, az instruálásra. Megtörtént a fotózás, de nem voltam elégedett. Valami hiányzott a képből.
Szipál-mester odament és 2 cm-t mozgatott a modelleken. A fotó utána nyert életet, tartalmat, akkor lett kész. Na ez az, amit nem mindenhol tanítanak. Tőle tanultam azt is, hogy rossz fénykép nincsen, csak rossz fotós. Ezt ott tényleg be is bizonyította.
A modell-instruálások kapcsán; az esküvői fotózások során mennyire nehéz mozgatni a jegyeseket? A menyasszonyokat mennyire kell vezetned?
Ugye „köztudott”, hogy a vőlegények „utálják, ha fotózzák”, a menyasszonyokról meg „nem lehet jó képet készíteni”. Ez persze egyáltalán nincs így. Ezt a tévhitet szeretném eloszlatni. A pároknak igyekszem bebizonyítani, hogy igenis csodálatosak. Fotózás közben rácáfolok a rossz mantrákra és amikor a csillogó szemeiken látom, hogy elérzékenyülve rácsodálkoznak önmagukra, na az többet ér mindennél.
A honlapodon is azt látom, hogy számodra fontos a lazaság, a humor, a jó hangulat. Ez mindenben így van a te életedben?
Hát nagyjából igen. Szerintem fölösleges komolyan venni az életet. Persze ez nem zárja ki azt, hogy attól függetlenül az ember, amit csinál azt maximálisan beleadással, forrószívvel és hidegfejjel tegye mindazt, a minőséget szem előtt tartva. Élvezem a hivatásom, a fotózás a szenvedélyem.
„A pároknak igyekszem bebizonyítani, hogy igenis csodálatosak”
Erről a leendő párok, hogy tudnak meggyőződni, hogy te milyen rezgésű szolgáltató vagy?
A weboldalamon erre nem véletlenül fektettem hangsúlyt. Nyíltan kommunikálom, hogy milyen értéket, attitűdöt képviselek. A nagyon konzervatív, karót nyelt párokkal nem szeretek együtt dolgozni. Rendszerint nem is én leszek a fotósuk. Persze biztos nekik is megvan a szolgáltatói körük, akik őket tudják segíteni.
Amikor találkozol párokkal és kiderül, hogy nem működik a kémia, azt miként mondod el nekik?
Legutóbbi ilyen az írásban történt. Ez nem okoz problémát számomra, hisz mindenkinek így jó. Hozzáteszem, hogy persze az adott jegyesek is választhatnak mást, nem sértődők meg rajta. Sőt, magam helyett ajánlok más szolgáltatót, akikben én is maradéktalanul megbízom.
„Ha már az elején tiszta a kommunikáció és minőséget képvisel az ember, akkor megtalálja azokat, akik valóban neki vannak rendelve”
Mégis mi kell ahhoz, hogy megtalálják egymást a párok és szolgáltatók?
Türelem, emberismeret és megfelelő marketing. Én tényleg megpróbálom magamat úgy bemutatni, amilyen vagyok. Fontos, hogy a célcsoport is tiszta legyen a szolgáltató számára és akkor azon belül találkozzon a leendő házasokkal.
Ha már az elején tiszta a kommunikáció és minőséget képvisel az ember, akkor megtalálja azokat, akik valóban neki vannak rendelve
EZ IS KELL A SIKERHEZ
-
- TÜRELEM
-
- EMBERISMERET
-
- MARKETING
Mennyire vagy trendkövető?
Sosem követtem a trendeket, megvártam, amíg elmúlnak. Nekem van egy saját stílusom, saját színvilágom, akinek tetszik az úgyis engem választ. A trendek, divatok, mindig jönnek-mennek. Van, hogy adott évben a barnás, szépiás képek a favoritok. Aztán egy másik szezonban pedig a fekete-fehér képek hódítanak. Ezek persze szépen elmúlnak.
Az én ízlésemhez a hagyományos, színes képek állnak közelebb, persze fekete-fehér képeket is készítek, hisz azok is szépek a maguk nemében. Nincs ezzel baj. Van, hogy vintage, romantikus, bohém, mody az uralkodó stílus. A trendeket követni kell, de nem muszáj alkalmazni.
A párok mennyire adnak visszajelzést számodra? Ha igen, akkor miket fogalmaznak meg?
Azt fogalmazzák meg, ami egyben a célom is. Mégpedig az, hogy a fényképeket visszanézve, újra átéljék az esküvői pillanatokat. Ugye az esküvői nagy jövés-menésben és pörgős ünneplésben sok olyan momentum van, amikre ők feltétlenül nem is gondolnak.
Amikor megnézik a fényképeket, a fejükben összeáll a Nagy Nap. Addig csak belülről, a saját szemükön keresztül látták az eseményeket. Mindig izgalmas -és talán pont ezért is választottuk ezt a hivatást-, amikor külsős szemként figyelhetünk.
„Sosem követtem a trendeket, megvártam, amíg elmúlnak. Nekem van egy saját stílusom, saját színvilágom”
Befolyásolod a történéseket, vagy csak haladsz te is az eseményekkel?
Haladok, hiszen nem az én dolgom, hogy megszabjam, hogy mikor mi történjen. Erre vannak a többi szolgáltatótársak. Mi fotósok csak dokumentálunk, pillanatokat lesünk, újra teremtünk a fénykép által.
Persze olyanokban segítek és tanácsot adok, hogy miként húzzák fel a gyűrűt, hogy az fotózható legyen, vagy a csoportfotóknál, ne maradjon táska és zakó a vendégek kezében, vagy a napszemüvegeket miért célszerű lekapni.
Sok mindenre kell figyelni és gyorsan kell tudni reagálni. Kezdve onnan, hogy egy váratlan helyzetben, – talán még mielőtt megtörténne maga az akció- mikor melyik optikát csapjam fel a gépre. Szuperszenzitívnek kell lenni. Na ez idő és rengeteg gyakorlás.
Mennyire igaz az a legenda, hogy a fotósok az esküvői szolgáltatást annyira nem kedvelik?
Szerintem személye válogatja, én speciel imádom csinálni. Fotós vagyok, ez a főállásom, hivatásom egyben. Persze nem csak esküvőket, hanem egyéb rendezvényeket, műsorokat, személyi portrékat, családi sorozatokat is szolgáltatok.
Nyáron főleg az esküvők vannak hangsúlyban, ősszel és télen pedig indulnak az óvodai és iskolai rendezvények és így közeledünk a nagy ünnepi áradathoz, ahol családok és egyéni fotók ezrei készülnek.
Egyébként milyen volt az idei szezonod?
Azt tapasztaltam, hogy a párok későn ébredtek föl. Ez betudható a járványnak, a háborúnak. Kivártak a jegyesek. Nem panaszkodom, így is tele a naptáram és ez nem csak üres marketingszöveg, mint sokaknál.
Szerinted milyen lesz a 2024-as év?
Hasonlóan nehéz. Az utolsó pillanatban foglalnak majd a párok és alaposan átgondolják, hogy mire mennyit költenek. Nekünk fotósoknak e téren nincs nagy gondunk, hisz 10/9 párnak kell fotós.
A fennmaradó 1 esküdni készülő pár is megoldja baráttal, anyóssal, rokonnal, valakivel. A fotós tehát egy nagyon fontos szolgáltatói szegmens.
A videós szolgáltatás mennyire mostohagyerek e téren?
Van, aki fotóst akar, van, aki csak videóst, van, aki mindkettőt. Ez is pénztárcafüggő. Nem gondolom, hogy mostoha terület lenne a videózás.
Azért itt különbséget tennék a videós és a profik között. Abban mutatkozik meg a lényeges, minőségbéli eltérés, hogy a profik manapság már nem csak dokumentálnak, hanem konkrétan rendeznek is. Filmet rendeznek. Ezt méregdrága apparáttal kiszolgálják, felveszik, megvágják, hangszerelik, dramatizálják stb.
Onnan tudom, hogy profi egy ilyen esküvői filmszolgáltatás, hogy ezeknek az 5-10 perces kisvideóknak a nézése közben nem tudsz felállni. Egyszerűen beszippant.
Egyébként a párok is manapság filmesen gondolkodnak. Ilyen igénnyel fordulnak egy-egy szolgáltatóhoz és ezt tudni kell teljesíteni.
A technikai fejlődés valóban nagyon hangsúlyos. A térben álló 360-fokos, pásztázó kamerák is igen divatosak. Mi lesz még a jövőben?
Azt nem tudom, de a lényeg, hogy ezek a 360-asok ne a táncparkett közepén legyenek, mert akkor gyakorlatilag majd nem tudok olyan fotót készíteni, amibe az ne lenne benne. (nevetés)
Komolyra fordítva a szót, ami inkább problémát jelent az a mobiltelefonos fotózás kérdése.
Ha tehetném, akkor száműzném a mobiltelefont az esküvőkről. Mégpedig azért, mert egyrészt úgyse tudják átadni vele azt a hangulatot, abban a formában, ahogy az méltó lenne.
Másrészt meg a templom soraiból fotózó rokon, aki csak tarkókat kattint, szóval a kép készítője pedig mindig lemarad a fotókról. Ez így nincs rendjén. A mobiltelefon és a profi fotózás létjogosultsága eltartó vektort mutat. Nem egy családba tartoznak, nem egy minőség.
Ezt kellene tudatosítani. Persze ellene úgyse tudunk mit tenni, hisz manapság mindenkinek a zsebében ott van. Volt olyan esküvő, ahol a vőlegénynek a nadrágjából futva vette ki az örömanya a kiabáló készüléket. Ezek mindig kellemetlen szituációk.
A holnapodat olvasva azért az is kiderült számomra, hogy nem félsz kimondani dolgokat a szakmádról.
Az a baj, hogy ha az ember kap egy fényképezőgépet karácsonyra és rájön, hogy milyen szép virágokat és cserebogarakat tud fotózni, attól még nem lesz fotós. Elengedhetetlen az ön- és formális képzés, a tanulás, a teljes odaszánás. Mindemellett ráadásul a fotóshivatás nem egy olcsó sport.
Folyamatos megújulás, eszközberuházás, karbantartás, utómunkaszoftver fejlesztés szükségeltetik. Ez idő, energia, pénz. Sokan a kezdeti fellángolások után abbahagyják ezt a gyönyörű szakmát. Ha kell csatlakozzon valaki mellé másodfotósnak, tanuljon, figyeljen, lesse el az apróságokat.
A piacon eléggé szétszórt árakban találni szolgáltatókat. Szerinted mi a reális árképzés?
A ranglétrát végig kell mászni, nincs mese. Én is végigmentem rajta, és hogy még mi van felettem azt nem tudom, de elég csak egy árat emelni a saját szolgáltatói díjazásodban és már össze is dőlhet egy pillanat alatt, mindaz, amit addig felépítettél.
Nagyon érzékenyek az emberek, mindent csak finoman, óvatosan, fokozatosan lehet változtatni.
A legnehezebb az, hogy a sok önjelölt fotós, aki hirtelen esküvői fotózásba kezd, azok is ugyanazt az árat kérik el, mint akik a szakmában vannak már 20-30 éve.
„Az olcsóbb fotósok közt is sok tehetséges fiatal van, míg a TOP kategóriában is vannak sorozatgyártó szürkeegerek”
Ezzel persze nem azt mondom, hogy nem kell elkezdeni a fotózást. Sőt. Az olcsóbb fotósok közt is sok tehetséges fiatal van, míg a TOP kategóriában is vannak sorozatgyártó szürkeegerek, akik nulla hozzáadott érték nélkül végzik a dolgukat.
Szükségesnek tartom a mentorálást, a szakmai tanítást. Tagja vagyok az Esküvői Szolgáltatók Szakmai Érdekképviseleti Egyesületének, (ESSZÉ) ahol alapítótagként is fontos számomra, hogy az utánpótlás valóban magas színvonalon dolgozó szolgáltató lehessenek.
Agárdi Gábor elérhetőségei:
